Köszöntelek legújabb blogomon, aminek a címe Fekete tündér. Talán a címből lelehet vonni következtetéseket a történettel kapcsolatban, mindenesetre annyi biztos: nem mesebeli tündérről fog szólni.:)
Az ötlet onnan jött, hogy nemrég bekerültem a kórházba [vese próbléma] és az egyik este nem bírtam elaludni. Kimentem hát a teraszra ahol feltöltődtem majd a folyosón leültem az ápolónők mellé és néztem a ténykedésüket. Ez magába nem ér semmit, de a fecskendők láttán beindult a képzelőerőm és megfogant bennem Olívia karaktere.:)
Ennyi "előbeszéd" elég is, lássuk a tartalmát.
Tartalom
Az Sts. Vörös Kereszt kórház gyermekosztályára egy különös lány érkezik. Kedves arc, zöld szemek, barna haj. Készséges és mindent úgy csinál ahogyan kérik tőle. Csak, hogy láthatóan szenved. Mikor a karját elborító vágásokat bekötözték, vért vettek és beszúrták a branült a szeme se rebbent. Vagy is csak majdnem.
Minden kedves hangra, minden lágy érintésre úgy rezzent össze mintha karót döftek volna belé.
Ennyi a tartalom, remélem tetszik.:) Most pedig egy kis részletet, bevezetőt írok le nektek.:)
Bevezető
A hideg üvegszilánk felhasította a bőrömet, vörös záport zúdítva a földön szétterülő kristálytengerre. A fejem széttudott volna robbanni, a mellkasom fájón lüktetett és minden erőmmel azon voltam, hogy megakadályozzam az újabb hideg karcolást. De nem ment. Most még mélyebben, még borzongatóbban vájódott a kristályváza egy darabja csuklómba és a vér már nem csak csöpögött, hanem tócsákban állt.
Szívem mélyén tudtam, hogy ez rossz, ez ostobaság! De még is a lelkemet elborító hirtelen sötétség minden irányítást átvetett testem és tetteim fölött.
"Semmi értelme, semmi értelme..." hajtogatta elkeseredetten egy hang a fejemben és -igaza is volt. A világon semmi okom nem volt erre. Egyet kivéve.
A vadállatot aki mostanában tombol bennem, bármivel kikergettem volna magamból. Veszélyes vagyok az emberekre pedig nem én akartam így. Senkinek se szóltam arról, hogy mi is zajlik le bennem, de félek, hogy ha a szüleim hazajönnek és itt találnak talpig véresen a kristálytenger közepén...nos, azt hiszem készíthetik a kényszerzubbonyt.
Ennyi lenne, az első fejezetet pedig hamarosan hozom!
Olívia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése