-Jól van! Jól van! Semmi baj Olívia! Hol van már az a hordágy? - kiáltott egy női hang, és volt egy olyan gyanúm, hogy Dr.Liza az. Megpróbáltam kinyitni a szememet de teljesen le voltam gyengülve, átfagytam és a tüdőmbe még mindig volt egy kevés jeges víz.
A hordágy végül megérkezett és ahogy felraktak rá már indultunk is vissza a kórházba. Az út végig kiabálással és feszültséggel telt. Egyedül én voltam tök nyugodt, egyedül én szartam le, hogy mi van velem. Jó, lehet, hogy ha nem épp halálközeli élményen lettem volna túl én is sikítoznék és ordibálnék.
-Mindjárt megérkezünk Olívia. Tarts ki! Jó? - Dr.Liza hangja némiképp megnyugtatott, de a gondolat, hogy le kellene ugrani a hídról még mindig a fejemben kavargott. Ebből arra következtettem, hogy még éjszaka van.
-Mi történt? - kiáltott egy ismerős férfi hang. Nem tudtam ki Ő de olyan...olyan ismerősen csengett a hangja!
-Leugrott a hídról! Azonnal ki kell vizsgálni, hogy keletkeztek-e károk a szervezetében! - betoltak a kórház meleg folyosójára. - Dr.Beckerr és Dr.Qworm vigyék el CT vizsgálatra azután hozzák fel a gyermekosztályra, hogy elláthassuk a külső sérüléseket! Mire várnak? IGYEKEZZENEK! - még épp hallottam amint Dr.Liza Hilaryhez beszél.
-Ne aggódj. Jól lesz. Most viszont menjünk és készítsük elő a kórtermet és vizsgálót.
*
Amikor kitoltak a CT-vizsgálóból már kissé felmelegedtem. Még mindig nem nyitottam ki a szememet és nem mozdultam.
A lift megállt majd hallottam az ajtó nyikorgását. A szárnyas ajtók is hamarosan becsapódtak mögöttünk.
-Megvan az eredmény? - kérdezte Dr.Liza. Egy ismeretlen férfi válaszolt.
-Semmi komolyabb sérülés. Hajszálrepedések a bordán és a karon de egyébként az aggyal és a belsőszervekkel is minden rendben. A külső sérüléseket pedig lássátok el.
-Meglesz. - válaszolta Dr. Liza majd a hordágy tovább gurult. Befordultunk egy igen csak kivilágított helyiségbe, gondolom a vizsgálóba.
-Victoria ideküldené Robertet? Dr.Hilaryt pedig tájékoztassa Olívia állapotáról.
-Rendben. - válaszolta Victoria majd kiment a kórteremből. Ezután fiók csapkodás, vattaszakadás és csörömpölés hallatszódott majd megéreztem a fertőtlenítő jól ismert szagát és a hideg gézt.
Többször is végigsiklott az arcomon a fertőtlenítővel lefújt géz. Először jobbról majd balról. A doktornő a hajamat kisimította az arcomból és lehúzta a vizes kardigánt rólam majd feltűrte a pólóm ujját és egy száraz törülközővel megtörölgette majd a gézt ott is végighúzta. Kinyílt az ajtó.-Hogy van? - kérdezte a belépő férfi. Ő volt az akinek annyira ismerős volt a hangja...de még most, hogy a nevét megtudtam [Robert] se jöttem rá ki is ő.
-Aránylag jól. Hajszálrepedéseken és külső sérüléseken kívül nincs más baja. Illetve látszólag nincs. Mit gondol, máskor is próbálkozni fog? - kérdezte idegesen Dr.Liza. A férfi nem válaszolt azonnal.
-Úgy hiszem igen. Azok akik egyszer megpróbálták, máskor is megfogják. Ma megnéztem a rajzát és úgy éreztem, hogy magát a merő szomorúságot és elhagyatottságot tartom a kezemben. Nem tudom mi lehet ezzel a lánnyal de segítségre van szüksége. - Ahaaa! Szóval ő az a férfi aki elkérte a rajzomat és pszichoblablával nézte végig. Remek! Rejtély megoldva.
-Én is így gondolom. A főorvos úr is szeretne erről beszélni Önnel mint a kórház egyetlen pszichológusával. - a szemhéjamat felhúzta a doktornő és belevilágított egy kis lámpával, majd a másikba is. - Szólna valakinek, hogy segítsen branült cserélni? - kérdezte Dr. Liza.
-Persze. - válaszolta Robert és már el is indult, de valaki ebben a pillanatban jött be az ajtón.
-Hogy van? - istenem, még hányszor kérdezik ezt meg? Dr.Hilary volt az és rögtön utána lépett be Victoria.
-Próbáltam lebeszélni arról, hogy bejöjjön ide, de le mégsem foghattam! - sopánkodott a vörös hajú doktornő.
-Semmi baj, de ha már itt van segíthetne kicserélni a branült. Még a parton elzártam de elég sok vért veszíthetett ezért majd azt is pótolni kell. - éreztem ahogy a kis csövet kihúzzák a kezemből majd a sebet egy vattadarabkával leszorítják.
-Szedjük le a jobb kezéről a kötést. Teljesen átázott és kitudja, hogy elfertőződtek-e a vágások? - levágták a kezemről a gézt amiből még mindig csöpögött a víz. - Ezt dobd a kukába. - ezt a kezemet is végigtörölgették száraz törülközővel majd meleg vizes törülközővel és végül újra szárazzal. - A varratok nem szakadtak fel viszont a biztonság kedvéért fertőtlenítővel fújjuk le. - miután jobb karom is le lett fújva fertőtlenítővel, elkezdték beszúrni a branült. Ahogy a tű egy megfelelő eret keresett magának, megkarcolta a csontomat amitől erőteljesen összerezzentem. Ezután megállíthatatlannak tűnő remegésnek indultak a lábaim és csukott szemeimből folyni kezdtek a könnyek.
-Nyugííí. - Hilary az arcomat simogatta miközben még mindig fogta immáron bekötözött bal kezemet. Végül a jobb kezembe is belekerült a branül és újra átfújták fertőtlenítővel a vágásokat. Ezután bekötözték és akkor a remegésem is csillapodni kezdett. Mély levegőt vettem és megpróbáltam megnyugodni.
-Hallasz engem Olívia? - kérdezte Dr.Liza miután a hordágyat kitolták a vizsgálóból. Lassan bólintottam egyet. - Jól van. Semmi baj! Most beviszünk a szobádba jó? Megpróbálunk átöltöztetni mert ezeket a vizes göncöket nem hagyhatjuk rajtad! - fordult a hordágy és kattant a villany.
-Mi...*áááhm*...mi történt? - kérdezte álmosan Jennifer de hangja és álmossága egycsapásra elmúlt ahogy meglátott - Te jó ég! Mi történt vele? Jól van??
-Igen de feküdj vissza!Ne legyél most láb alatt! - szólt rá Dr.Hilary. Most ki kell nyitnom a szememet. Nyisd ki Oli a szemedet! Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk! A szemhéjam lassan felemelkedett majd visszacsukódott. Résnyire újra kinyitottam majd felemeltem bal kezemet, hogy eltakarjam szemem elől a lámpafényt.
-Kapcsolja le valaki a villanyt! - szólt Dr.Liza mire kialudtak a fények és mindenki feszült csendben várta, hogy mit csinálok. Kinyitottam a szemeimet majd azonnal sírni és nevetni kezdtem. Egyfelől sajnáltam, hogy nem maradtam a víz alatt, másfelől minden...mind az ami történt, olyan vicces volt! Tekintetemmel megkerestem a félhomályba burkolózó Hilaryt, felültem a hordágyon és azonnal átöleltem. Arcomat a bal vállába fúrtam és próbáltam minél gyorsabban lenyugodni.
-Most már minden rendben van Olívia! Sss. Ne sírj, túlélted! - nyugtatgatott Hilary mire hisztérikusan felnevettem.
-Tudom! Éppen ez a baj! - néztem a szemeibe majd leugrottam a hordágyról, ami nem volt jó ötlet mert annyira le voltam gyengülve, hogy összeestem. Mindenki egyszerre kapott utánam így ennek az lett az eredménye, hogy majdnem ők is estek velem együtt, de végül Dr.Victoria megtartott.
-Hozzatok vért! A korlapján rajta van, hogy milyen vércsoportú de ha jól emlékszem 0-ás! - szólt Dr.Liza aki jobb oldalról támasztott meg.
-Tudok járni! - mondtam miközben megpróbáltam lerázni magamról Dr.Liza karját. De amint egy kicsit lazított a szorításán lábaim feladták a szolgálatot és összeestem.
*
Arra ébredtem, hogy valaki szorítja a csuklómat. Kinyitottam a szemeimet és megláttam a csukott szemű Hilaryt.
Halkan felnyögtem mikor megéreztem az arcomba nyilalló fájdalmat.
-Jajj Olívia! - ölelt át hirtelen Hilary. - Soha többé ne csinálj ilyet! - mondta miközben elengedett.-Robert! Felébredt! - kiáltott ki az ajtón majd visszafordult felém. Hamarosan belépett az ajtón az a szőkés-barna hajú férfi, aki tudtommal a kórház pszichológusa volt.
-Hilary, kimennél kérlek? Szeretnék négyszemközt beszélgetni Olíviával.
-Rendben. - mondta Hilary majd rám mosolygott és kiment. Mielőtt Robert bármit is mondhatott volna, furcsán rekedt hangon megszólaltam.
-Nálam nem fog semmit elérni a ... rábeszéléssel...korlátozással...lelkifröccsel.. vagy nevezze ahogy akarja. Én ilyen vagyok és leszek. Mondhat, csinálhat bármit:egy szörnyeteg maradok. - egy arcizma se rándult, csak lassan leereszkedett arra a székre amelyen Hilary ült pár perccel ezelőttig.
-Először is Olívia, bemutatkoznék. A nevem Robet Loubran és a kórház pszichológusa vagyok. Az orvosod megkért, hogy foglalkozzak veled. Ez annyiból fog állni, hogy naponta bejövök hozzád párszor, beszélgetünk és megpróbáljuk együtt kitalálni, hogy mi az öngyilkossági kísérletednek az oka.
-Ja...ha csak erre kíváncsi akkor megsúghatom... - mondtam miközben érzelemmentes arccal felé fordultam. Kíváncsian közelebb hajolt.-Szar az életem. Ugye nem is olyan bonyolult? - gúnyolódtam.
-Olívia, figyelj. Nem kell semmi olyat tenned amit nem szeretnél....- de már nem figyeltem rá. A folyosón egy ismerős lány sétált el. Valaki aki fájdalmas emlékeket ébresztett bennem. Elakadt a lélegzetem majd felült az ágyban.
-Olívia! Mit csinálsz? OLÍVIA! - de már késő volt. A branült újra kitéptem és kiszaladtam az ajtón, a fekete hajú lány után.
-Lea? - kérdeztem hangosan mire szembefordult velem s húzott szemeiben kíváncsiság majd döbbenet csillant.-Olívia?- elképedve nézett rám majd tekintete a kezemre villant. - Te jó ég Oli! Vérzel!
-Olívia mit csinálsz? - kérdezte az utolérő Robert. Nem figyeltem rá, csak mentem egyre közelebb és közelebb Leához, de Robert lefogott.
-MIT CSINÁL? Eressze el! - kiáltott Lea.
-Menj távolabb! Hívj gyorsan valakit! - kiáltott Robert.
-Nem akarom bántani! - sikítottam és sírva Robertre néztem aki döbbenten meredt vissza rám, de végül elengedett és én Leahoz futottam, majd átöleltem.
-Semmi baj Oli! Gyere keressünk egy nővért mert nagyon vérzik a kezed. - csak most vettem észre, hogy az ő keze is be van kötözve.
-Mi történt veled? - kérdeztem szipogva mire elmosolyodott.
-Béna voltam és korizás közben eltaknyoltam. De veled mi lett? A szüleid azt mondták nekem illetve az osztálynak, hogy kiköltöztél Erdélybe a bácsikádhoz mert szeretnél nyelvet tanulni. Ha tudtam volna, hogy itt vagy akkor jöttem volna látogatni! - csak úgy áradtak a szavak Leából.
-És még mit hazudtak? Esetleg, hogy Hawai-ra mentem nyaralni, épp szörfözök és kókuszcicitartóban hula-hulázok? - Lea felnevetett de én nem tudtam nevetni saját poénomon.
-Nem mondtak mást. De olyan szomorú voltam!
-És a kedves kis pasid nem vigasztalt meg? Fogadjunk hozzá rohantál és ... és ... - felsikoltottam attól az iszonyatos dühtől ami hatalmába kerített. Ellöktem magamtól Leát, aki hátratántorodott és ijedten nézte ahogy Robert és Hilary lefognak és benyugtatóznak.
Most nem telt többre ennél. Próbáltam kicsit siettetni az eseményeket mert sietnék az izgis részekhez.:D
Na de majd a kövibe megpróbálok írni valami izgit.:)
Olívia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése